Az AC/DC módszertan, mint minden mérőeszköz, meglehetősen standardizált. Kutatások sokasága igazolja, hogy az alapelemekre fordított figyelem, erőfeszítés kifejezetten javítja a minőséget, megbízhatóságot. Ilyen pl. a megfigyelési szempontok kidolgozottsága, az értékelő/megfigyelők felkésztésének minősége, egységessége, illetve a gyakorlatok szervezeti valósághoz történő igazítása (modelling).

Most ez utóbbi változóval foglalkozunk.

Az AC/DC-t azon sajátossága, hogy viselkedéses szinten mér, teszi az egyik legmegbízhatóbb eszközzé a HR kezében. Egyben az egyik legnagyobb csapdahelyzetet is előállítja a kevéssé hozzáértők számára. Ugyanis szinte mindegy, hogy milyen helyzetbe tesszük a résztvevőt, ott biztosan látható, megfigyelhető viselkedéses elemeket fog produkálni. És ez megtévesztő tud lenni. Hiszen egy modelling helyzetnek nem pusztán az a feladata, hogy megfigyeléseket tehessünk, hanem hogy éppen azokra a dimenziókra tehessünk megfigyeléseket, amelyeket a szervezeti elvárások mentén fontos látnunk.  Azért modellezünk specifikus helyzeteket, mert elfogadjuk, hogy mindenki sokféleképpen tud viselkedni helyzettől függően. Így pl. az, hogy valaki hogyan bánik a kutyájával, nem ad előrejelzést arról, hogy mit kezd egy beszállítói téves teljesítéssel, vagy az insta fiókban mutatott fesztivál énünk sem ugyanaz, mint amit recepciósként egy nagyvállalat képviseletében mutatunk.

Az AC/DC módszertantól ezért áll nagyon távol az általánosítás, a személyiségre vonatkozó következtetések megfogalmazása. Ez az oka annak, hogy – a közhiedelemmel szemben – a módszertan működtetése nem igényli, és még csak nem is feltétlen előny a pszichológusi képzettség. Bárki, aki a strukturált megfigyelés módszertanát el tudja sajátítani, kiváló értékelő/megfigyelő lehet a megfelelő felkészítés után.

Szóval a szakemberek, szervezetek számára kiemelten fontos annak tudatosítása, hogy nincs általános jó feladat, gyakorlat, amit érdemes minden helyzetben használni. Ahogyan a tesztek is azért olyan sokfélék, mert más-más fókusszal mérnek. Eszünkbe sem jut egy műszaki-mechanikai intelligenciát mérő teszttel mérni a támogató kommunikációt.

A modelling helyzetek, gyakorlatok készítése kötött módszertan mentén történik. Minden esetben kötelező elemei:

• szervezeti helyzet leírása
• a helyzet változóinak listázása
• lehetséges viselkedéses mintázatok meghatározása
• viselkedéses mintázatok szervezeti elfogadottságának minősítése
• a viselkedéses jellemzők cselekvő leírásainak elkészítése
• amennyiben kompetenciákat kell meghatározni – ez nem szükséges lépés! -, úgy a cselekvések kompetenciákhoz történő rendelése (ezek lesznek a megfigyelési szempontok)
• szervezeti helyzethez hasonló általános, semleges valósághelyzet alkotása (a rutinok kikapcsolása érdekében)
• a szervezeti helyzet változóinak megfelelően a társas helyzet leírásának elkészítése

Ez a megközelítés megvéd minket attól, hogy egy korábban már bizonyított gyakorlatot más, a gyakorlat mérési fókuszától eltérő szituációban is alkalmazzunk. Mert nem várhatjuk el, hogy egy tyúk strucc tojást produkáljon.