Vajon a határozott, domináns vagy akár nárcisztikus személyiség valóban előnyt jelent a vezetői szerepekben? Bár a vezetésről szóló közbeszédben gyakran megjelenik az a gondolat, hogy a „keményebb” személyiségvonások segíthetik az érvényesülést, egy friss kutatás árnyaltabb képet mutat. Szabó Zsolt vizsgálata arra kereste a választ, hogy a Sötét Triád vonásai valóban hozzájárulnak-e a vezetői teljesítményhez, ha azt nem önbevallás, hanem komplex viselkedési szimuláció alapján mérjük.

A szakirodalomban sok esetben találkozunk azzal, hogy a vezetővé válást elősegíti az úgynevezett sötét vonások, különösképpen a nárcizmus szubklinikai szintű jelenléte (Grijalva és mtsai., 2015). Ám a vezetői hatékonyságban, teljesítményben ezeknek a vonásoknak a szerepe a mai napig vitatott.

Szabó (2026) kutatása sokkal direktebben teszi fel a kérdést, mint a Sötét Triád szakirodalmában sokak: vajon a nárcizmus, machiavellizmus és a pszichopátia bejósoló erővel bírnak-e a vezetői teljesítményre, amennyiben a Big Five faktorok és a kognitív képességek már felmérésre kerültek, valamint amikor az említett teljesítmény nem önbevallás alapján, hanem viselkedési szimulációkkal kerül mérésre? A szerző ezt egy többfázisú designban tesztelte, összesen 100 résztvevővel, akiknek egy komplex vezetői szimulációban kellett több, mint 150 bonyolult döntést meghozni.

 A kutatás fő eredményei közé tartozik, hogy a Sötét Triádnak nem volt bejósoló ereje ebben az elrendezésben. A statisztikai vizsgálatok alapján a három vonás közül egyik sem kapcsolódott szignifikánsan a vezetői teljesítményhez. A gyakorlatban ezt úgy lehet megmagyarázni, hogy a sötét vonások sokkal kevésbé informatívak a vezetői helyzetben, mint a szélesebb körű, diszpozicionális jellemzők. Ilyenek például a nyitottság, az általános mentális képességek (intelligencia), valamint a barátságosság (amely negatív irányú kapcsolatot mutatott) – ezek a vonások mind szignifikáns prediktorként jelentek meg.

Ez a mintázat amiatt kulcsfontosságú, mivel a teljesítmény nem szubjektív értékelés alapján került felmérésre, hanem a szakértők által kifejlesztett, komplex szimuláció keretein belül zajlott, így az eredmények sokkal közelebb állnak a valódi viselkedés megfigyeléséhez, mint a külső személyek által végzett retrospektív értékelések. Az eredmények jelentőségét az is erősíti, hogy a Big Five személyiségvonásokat és az intelligencia mérését is szervezeti kontextusban vizsgálták. Az eredmények informatívak, de nem véglegesek. Csupán arra engednek következtetni, hogy egyes személyiségvonások, például a nyitottság, illetve a barátságosság, valamint a mentális képességek nagyobb bejósoló erővel bírnak, mint a sötét vonások.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy amikor a vezetői helyzetben fontos, bonyolult vagy konfliktusos ügyekben kell döntést hozni, azok a személyek, akik nyitottabb és kíváncsibb megközelítéssel, nagyobb kognitív érőforrásokkal rendelkeztek, valamint kevésbé próbáltak mindenáron megfelelni az őket körülvevő személyek elvárásainak, azok jobban teljesítettek a kritikus szituációban. Az általános mentális képesség és a nyitottság pedig az alkalmazkodóképesség és a tanulás alapját képezik, amelyek elengedhetetlen részét alkotják egy magasan teljesítő vezető képességtárának.

Felhasznált irodalom:

 Grijalva, E., Harms, P., Newman, D., Gaddis, B., & Fraley, R. (2015). Narcissism and Leadership: A Meta-Analytic Review of Linear and On-linéra Relationships. P. D. Harms Publications. https://digitalcommons.unl.edu/pdharms/7

 Szabó, Z. (2026). No significant incremental predictive utility of dark triad traits for leadership performance: Evidence from a high-fidelity simulation. Elsevier, Volume 258, August 2026, 113850. https://doi.org/ 10.1016/j.paid.2026.113850